Hajnali fel kettő van es en képtelen vagyok elaludni. Annyi gondolat kavarog a fejemben, annyi kérdés es annyi...... nem is tudom. Alig tudom őket rendbe tenni. Holnap után megyek haza. Három éve először igazán nyilvánosan. Izgatott vagyok es nagyon nagyon várom, de mind a mellett, tele vagyok félelemmel. Vagy talán nem is félelmet érzek, csak egy fajta ideges várakozást. Szeretni fogjak e amin idáig dolgoztam? Hogyan fognak az emberek, a régi rajongóim fogadni?
Valami legbelül azt súgja minden rendben lesz :) tudom hogy lesznek olyanok akik a teljes valóság
Ismeretének hiánya miatt biraskodni, ítélni, es vádolni fognak, de azt is tudom, hogy mar elég erős vagyok es fogom tudni a helyen kezelni a dolgokat. Imádom a zenét es nem tudok nélküle élni. Próbáltam es nem megy! Nem azért, mert dolgoztam eladóként es vendeglatoban es egyesek szerint nem ment ( mert igen is ment es szerettem azt is:) ez csak egyszerűen amikor minden nap azt érzed hogy valami nem teljes. Valami nem kerek es egész, hogy valami folyamatosan hiányzik. A zene az életem! Abban vagyok igazán önmagam! A zenében teljesen biztonságban érzem magam!
Ezért tudom! Minden rendben lesz :)